Random: Apró bűn
Van az úgy néha, hogy az ember elfárad. Megálljt parancsol az agy. A teendőkre, a ház körüli dolgokra, a munka mókuskerekére egyszer csak azt mondja: Stop! Ez történt velem hétfő reggelre.
Álmodsz egy álmot, melyből az agyad nem hajlandó felébredni. Megihlet, és három egész napig csak azt hallod belülről: Alkoss-alkoss-alkoss! Három napig szédelegsz ebben a furcsa állapotban, mert úgy alkotnál, alkottál volna, létrehoztál volna, teremtettél volna - hiszen olyan fantasztikus, amikor elkap az ihlet, és csak csinálod-csinálod - néha alszol, amikor már homályosan látsz, néha eszel, amikor már remeg a kezed... De hát mégis mikor és hogyan, ha a kötelezettség mindent felülír? Ülsz a melóval szemben, és harmadnap már úgy érzed, ha most ...



A hajam színe eredetileg... hát... hasonlít a barnára meg a szőkére, de egyik sem igazán. Leginkább seszínűnek nevezném, de azt hiszem, talán sötétszőke a hivatalos neve. De a lelkem mélyén viszont mindig vörösre vágytam. Kipróbáltam a hajfestést, de a vörös általában néhány mosás után kikopott, és csak a szőke maradt. Az meg nem én vagyok. Végül lenövesztettem, ami volt. 





Még mindig újdonság, hogy mennyivel nehezebb ez, mint anyué, legalább a duplája, vagy triplája, nem tudom, de mindig meglep.... :) 
Felkelsz, boot olsz, robotikusan elkészülsz, elindulsz. A metró felé tartva már éber vagy annyira, hogy eszedbe jut, miken poénkodtatok tegnap a kollégákkal a megbeszélésen, és mosolyogsz. :) 
Most ismét szeretnék egy filmet ajánlani, egy másik kedvenc filmemet. Bár velem egészen más dolgok történtek, van némi párhuzam... A múlt, ami bár hozzájárult ahhoz, ami/aki ma vagyok, más köze már nincs hozzám. De attól még ez a film igazán a kedvencem, kicsit talán felvázolja, miért vagyok az, aki vagyok, és miért is írok ide. Magyarul úgy fordították a címét, hogy A jövő kezdete - nem tudom miért. Nekem az, hogy Add tovább sokkal beszédesebb. De ez nem is számít igazán... a lényeg, hogy nézd meg, engedd be, és add tovább ! 


Valahol egyszer azt olvastam, hogy az emberi agy (vagy lélek, vagy ami vagyunk) alapjáraton megbocsátásra van programozva . Azaz, ha nem ragaszkodsz a haraghoz, akkor gyakorlatilag egy idő után automatikusan megbocsátasz. Azt hiszem, van benne valami. De első sorban tisztázzuk, mi az a megbocsátás. 

Mosolykát 


Hétvégén egyszer csak belecsöppentem egy (nem sejtett) táplálékkiegészítő gyorstalpalóba. Eddig sem volt számomra kérdés, hogy szükségem van ezekre a kis kiegészítésekre - hiszen szoktam érezni magamon, hogy mehetne jobban is a kütyü, és ha beveszem a vitaminom, jobban is megy -, de most tisztább lett a kép, hogy miért, mi és milyen formában kell. Mindig tanul valamit az ember. :) De pontosan miről is volt szó? 


Említettem a