2016. jún 02.

Vigyázz! Kész! Posztolj! - Mit ad a művészet?

Nehéz ezt megfogalmaznom. Kicsi korom óta az életem része. El nem tudom képzelni, milyen lehet művészet nélkül élni.

A Zene mindig itt volt velem. Akkoriban még nem volt rádiónk az autóban, így gyerekként azzal szórakoztattam utastársaimat, hogy halandzsául énekeltem. Azt a szüleim nem igazán díjazták, amikor a vitrinben tárolt poharakon zenélgettem, így ezzel csak olyankor próbálkoztam, amikor nem voltak otthon. - Na most lebuktam! :D Mindenesetre, ha a gyereked ilyeneket művel, azonnal vidd zeneiskolába!

Azt hiszem, a művészet, a zene, a színjátszás, a rajzolás mind egyfajta menedék volt a számomra. A stresszes hétköznapokból általam pacsmagolt álomvilágba menekülhettem, leprüntyöghettem (a nulla zongoratudásommal) a szintin az aktuális hangulatomat, a péntek délutáni színjátszón kijátszhattam magamból az aktuális stresszt. A könyvek pedig szintén más "problémákkal" foglalkoztatták az agyamat, így a sajátokon addig se kellett görcsölnöm.

A művészet egyfajta rekreációs tevékenység, a fásultság, kiégés ellen. Amikor valamiből túl sok, fogod magad és alkotsz, vagy csak zenét hallgatsz, olvasol, énekelsz. Az ének külön jó, mert szükséges, hogy az izmaidat, a légzésedet szabályzod a minőségi hang megszólalása érdekében, így - szerintem - még jobban hasonlít egy meditációhoz, mint a többi tevékenység. Bemegyek énekórára fáradtan, kedvtelenül, leverten, stresszesen, majd kisimultan, könnyedén libbenek ki onnét. Igazán felszabadító érzés!

És a művészet önmegvalósítás is. Hiszen a bennem lévő érzelmeket jelenítem meg mondjuk az ecsetem vagy a billentyűm/hangom segítségével. Vagy a zenében, könyvben az én lelkiállapotomhoz hasonló érzéseket találok - jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. Hallatom a hangom, néha versben, néha dallamban, néha így, néha úgy. Nem vagyok profi, és nem zavar, ha nem érdekel senkit, mert magamért csinálom. Mert jól esik. :)