Cél: A Kehely használata 2.
Bocsi fiúk, most itt egy olyan bejegyzés folytatása olvasható, amely szerintem benneteket nem érdekel. Tényleg nem. :) Hess!
Szóval... folytatom a történetemet. Második fejezet.
Napokkal később újra elővettem, és elsőre megtaláltam a (számomra) helyes bejuttatási módszert; ami nem más, mint hogy benne felejtem az ujjamat is a hosszanti hajtogatásban, így nem nyílik szét idő előtt félúton, illetve azt is tudom szabályozni, mikor, milyen iramban, hogyan nyíljon szét. Hát bejutottunk! Végre! Aztán ez olyan jól befészkelte magát, hogy azt hittem, sosem fogom tudni kiimádkozni onnan. Hosszas kutatás után csak sikerült bejuttatni egy kis levegőt, és akkor már ki lehet húzni, de közben folyamatosan el kellett tartani a hüvelyfaltól, hogy ne cuppanjon újra vissza. Eléggé elfárasztott... újra félretettem.
Ismét elővettem, ismét próbáltam egy kört. Elképzelhetetlennek éreztem, hogy egyszer ezt a szárat én lejjebb fogom vágni, mert egyelőre még kapaszkodom belé, mintha az életem függne tőle. Pedig ebben ülni kéne, vagy úszni, bicajozni, lovagolni, túrázni... De nem adom fel!
Az első éles bevetésnél csak 1-2 órákra használtam, wellnesseléshez. Szauna után láttam a kendőn, amit adtak, két barnás-vöröses foltot. Megijedtem, hogy tán szivárog, beiszkoltam az első WC-be, de nyoma sem volt semmi ilyesminek, hiába nézegettem a fürdőruhát, törölköztem wc-papírral... Tulajdonképpen az eszköz funkcionálisnak tűnt. Csak ez a kifelé való tortúra lenne könnyebb.
Pár nap/hét múlva egyszer csak azon kaptam magam, hogy ajánlom az eszközt, annak ellenére, hogy még nem vagyunk 100%-ban jó barátok. Úgy tűnik, lelkileg már túllendültem rajta. Elmeséltem, hogy elsőre iszonyatosan tartottam tőle, de az érvek meggyőztek, hogy ki kéne próbálni, és elkezdtem használgatni, persze még szokni kell, de nem is olyan vészes már ezek után, csak a rutin hiányzik.
A második éles alkalommal egy egész éjszakára helyeztem be, és hibátlanul funkcionált, egy csep se folyt mellé... reggelig. Akkor szivárogni kezdett. Nap közben is, ahogy mocorogtam, tevékenykedem, folyamatosan eresztett egy-egy adagot. Hát olvasgattam, hogyan érdemes helyezgetni, hogy ne eresszen, próbálgattam, hogy pl. az utolsó 1 centit kinn hagyom, úgyis feljebb fog csúszni, ilyen ferdén, olyan egyenesen helyeztem be, innen is, onnan is. Sikerült egyszer olyat is elérnem, hogy nem nyílt ki, böködni kellett. Lejjebb vágtam a szárhosszt is 2 osztással, hátha az a baj, hogy kilóg és birizgálódik. De hisz meg sem tudom állapítani, épp merre áll a szára, mert úgy körülveszi a bejárat. Van feladat bőven...
De sebaj, már rájöttem, hogy ez egy ilyen játék. Mindenkinek magának kell kikísérleteznie, hogyan a legjobb a számára, hiszen mások vagyunk, más testfelépítéssel, más arányokkal, más igényekkel. Nem szabad feladni!
Folyt. köv.
Kép: moshatopelenkakucko.hu
A blog elköltözött! Itt megtalálod a legújabb bejegyzéseket: https://megvalositas-alatt.hu
