2014. már 07.

Ajánló: Személyiségünk rejtett tartalékai

Ajánló: Személyiségünk rejtett tartalékai

Egy könyv arról, hogy a másik nem "hülye", csak más. Egy könyv arról, hogy mi sem vagyunk kevesebbek a másikhoz képest, csak mások az erősségeink. Mi a cél? Háttérbe szorítani a gyengeségeinket, előtérbe helyezni az erősségeinket és eltanulni egymástól a jó tulajdonságokat. Hogyan? Ebben segít a Personality Plus, azaz a Személyiségünk rejtett tartalékai Florance Littauertől.

személyiségA könyv négy alapvető személyiségtípust emleget - nem, ez nem beskatulyázás, hanem iránymutatás, - és hogy mi emberek ezeknek a személyiség típusoknak különféle arányban vagyunk keverékei. Lehetünk születésünktől fogva valamilyenek és lehetnek életünk folyamán felvett tulajdonságaink is. Egy teszt segítségével kapunk egy kiindulási pontot, hogy főleg  mely személyiségtípus(ok) dominál(nak) bennünk, majd segít abban, mire figyeljünk ezzel kapcsolatban, mi az, amiben esetleg jól jönne egy kis fejlődés. Továbbá segít megérteni másokat, hogy bizonyos viselkedés minták alapján ők milyen személyiségtípusok, és hogyan érdemes feléjük közeledni, velük együttműködni, akár a munkában, akár a családban. Mindezt könnyed, vidám, kedves, humoros stílusban olvashatjuk és tanulhatjuk meg, maga a könyv önmagában is szórakoztató olvasmány (egy szangvinikus írta).

Gyors összefoglalóban a teljesség igénye nélkül:



- Ki a népszerű szangvinikus?
Akiknek be nem áll a szája. Az emberek köré gyűlnek, örömmel hallgatják az anekdotáit, nevetnek viccein, szórakoztató személyiség, a társaság középpontja. Bárkivel bárhol összebarátkozik 10 másodperc alatt, mindenkit ismer, mindenkit szeret. Néhány gyenge tulajdonsága lehet, hogy gyakran késik, feledékeny, szétszórt, és olykor mindent túldramatizál. Mindez ellenére mégis nagyon szeretjük! :)

- És az erőteljes kolerikus?
Aki nem ismer lehetetlent. Dinamikus és sikerorientált, független ember. Az eredmények érdekében könnyen és gyorsan átveszi az irányítást és kiosztja a feladatokat, az emberek pedig megbíznak döntéseiben és követik őt. A kolerikus született vezető, könnyen és gyorsan átlátja a helyzetet, mindenre van megoldása. Gyengeségei közé tartozhat a zsarnokoskodás, gátlástalanság, figyelmetlenség, lobbanékonyság. De mégis önként követjük! :)

- Mi fán terem a tökéletes melankolikus?
Természetesen a tökéletesség fáján. Ő a maximalista, akinél semmiben nem lehet hiba. Sem a munkában, sem a kapcsolatokban. Ennek folyományaként rendkívül megbízható, alapos, mindent megtervez, listát ír - ám ritkán szól, nehogy másokat megbántson, kevés barátja van, viszont azok a barátságok példaértékűek. Hátránya, hogy könnyen depresszióba eshet, ha valami nem sikerül, önmagát és tökéletlenségét hibáztatja. Néha az is előfordulhat, hogy nem mer belekezdeni egy tevékenységbe, míg semmi nem klappol, vagy nem bízik önmagában. Pedig nagyra értékeljük képességeit! :)

- És ki a békés flegmatikus?
A szelíd flegmatikus a türelem mintapéldája, akit nehéz felidegesíteni, nem szereti a veszekedést, így minden és mindenki békéjére, harmóniájára törekszik. Alkalmazkodó és együttműködő készsége példaértékű. De nem visz túlzásba semmit. Néha nehéz lehet motiválni, és sokszor többet tűr el, mint amennyit valójában bír. Gyengesége lehet például a lustaság és az érdektelenség, konfliktuskerülés, halogatás. De becsüljük türelméért és szeretjük nyugtató kisugárzásáért!

Ismersz ilyen embereket? És Te magadra ismertél legalább az egyik pontban? Érdekel mélyebben a téma? Kellemes olvasást kívánok hozzá! :)

És én? Vajon én milyen vagyok? Mit gondolsz? :) Lassan telik be a pohár, nehezen veszem rá magam dolgokra. Szükséges egy pontos rendszert kialakítanom, különben elúszom. De a pontos rendszerről is elfeledkezem néha. Ám ha működik, akkor tökéletes. Nem nyugszom, amíg valami nem olyan, amilyennek látni szeretném. De néha előbb kidobom a kukába, és sajnálkozom, hogy én erre nem vagyok képes, mindenki más mennyivel jobb nálam. Kevés barátom van, de nagyon szeretem őket, és nagyon hálás vagyok értük. Lehet, hogy néha nem sikerül ezt eléggé kifejezni számukra. Lehetnék jobb kapcsolattartó is. Nem azért énekelek, hogy az ország legnépszerűbb énekese legyek (abban sincs semmi kivetnivaló), hanem hogy amit énekelek, szerintem (!) a legjobb legyen. Úgysem lesz! :D Amikor már unom a tökölést, a sarkamra állok és rendet teszek. Meg akarom váltani a világot, de minden feltűnés nélkül, csak mert nem tetszik pár dolog. És még sorolhatnám, de ennyi elég is belőlem, sőt... :D Nos, ilyen például a flegmatikus melankolikus, enyhe kolerikussal és még kevesebb szangvinikus tulajdonsággal.

Kép: Bookline

A blog elköltözött! Itt megtalálod a legújabb bejegyzéseket: https://megvalositas-alatt.hu

Szólj hozzá

ajánló könyv lelki önfejlesztés