Van az úgy néha, hogy az ember elfárad. Megálljt parancsol az agy. A teendőkre, a ház körüli dolgokra, a munka mókuskerekére egyszer csak azt mondja: Stop! Ez történt velem hétfő reggelre.

Álmodsz egy álmot, melyből az agyad nem hajlandó felébredni. Megihlet, és három egész napig csak azt hallod belülről: Alkoss-alkoss-alkoss! Három napig szédelegsz ebben a furcsa állapotban, mert úgy alkotnál, alkottál volna, létrehoztál volna, teremtettél volna - hiszen olyan fantasztikus, amikor elkap az ihlet, és csak csinálod-csinálod - néha alszol, amikor már homályosan látsz, néha eszel, amikor már remeg a kezed... De hát mégis mikor és hogyan, ha a kötelezettség mindent felülír? Ülsz a melóval szemben, és harmadnap már úgy érzed, ha most hozzád szólna valaki, elbőgnéd magad. Akkor "fuck this shit" meme-eket keresel a neten, és jól esik bámulni ezeket a képeket. A táskád persze aznap adja meg magát; az eső aznap esik, de otthon felejted az ernyődet; a munkahelyen meg a telefonodat... Ilyenkor, egyetlen egyszer egy félig (diós-almás) pálinka, félig méz (összességében pálinkás méz) bűnnel (boldogságsziruppal) megszeged a diétádat, és alszol egy nagyot. Másnap pedig már újra jól vagy, újra cselekszel, megy tovább minden, a nap süt, a telefon előkerül, az élet újra szép.

Elégedetlen vagyok. De nem boldogtalan. A boldogság és az elégedettség nem összekeverendő. Ezt néha elfelejtem. A boldogtalanság fejben dől el, az elégedetlenségen pedig lehet segíteni, lehet ellene tenni. Bár kemény meló, de nem lehetetlen. Csak néha elfáradok... De az elégedetlenség legyen inkább inspiráció, hogy tenni, haladni, fejlődni akarjunk! Ez a cél.

Kép: pixabay.com

A blog elköltözött! Itt megtalálod a legújabb bejegyzéseket: https://megvalositas-alatt.hu