Vigyázz! Kész! Posztolj! - Álomesküvő

Milyen aranyos, hogy Szilvi pont most sorsolta ki ezt a témát... Hiszen mindjárt itt az esküvőnk. :D

Sok gondolat megfogalmazódott bennem az álomesküvő kapcsán. Ahogy az ember lánya változik, úgy változik az esküvőjéről is az elképzelése.

Volt idő, amikor hercegnő akartam lenni. Hintóval bevonulni a kastélykertbe, rózsát szóró kislányokkal a szertartásvezetőhöz vonulni. Minden fehérrel és ezüsttel díszítve. A kastély dísztermében vacsorázni, a kastély szobáiban megszállni. Ilyen hercegnősködésről álmodtam. Persze nehéz az ilyenhez partnert találni, de ez a lelkünkben élő kislányt ilyenkor nem zavarja. :)

Volt idő, amikor magyaros esküvőt akartam. Díszmagyarban vonulni (szerintem gyönyörű a díszmagyar), minden ősi szokást felkutatni és megtartani. Magyar mintamenyasszony akartam lenni, vagy épp a kastélyossal kombinálni. De ezt a magyarkodást inkább kötelességtudatból gondoltam, nem azért mert ezt érzem igazán magaménak (meg csak azért, mert szép a díszmagyar? :D).

Mindeközben mindig izgatták a fantáziámat az olyan eldugottabb helyek is, mint egy kis szálló az erdőben, egy barlang, vagy mint a Budapest Történeti Múzeumban a kápolna.

Aztán, amikor eljött az idő, amikor tényleg megtörténik, és az álmot valósággá kell tenni, akkor végiggondoltam: Mi az az állapot, amikor igazán jól érzem magam? Mi az, ami igazán fontos az életemben? És hogyan lehetne a bennem lévő kettősséget (mit kettő, legalább tízesség) méltó módon kiszolgálni? De főleg mi az, ami mindkettőnknek megfelelő?

Ünnepélyesség: Magamba mélyedve megállapítottam, hogy nekem, személy szerint nincs szükségem a templomra. Bár gyönyörű környezet, igazán ünnepélyes, de nem. Vallásos embertársaimmal szemben nem tartom fair dolognak, hogy én, bár hívő vagyok, nem tudok azonosulni a vallással. Az ünnepélyességet így a 9. kerületi házasságkötő teremmel oldjuk meg, nagyon szép helyiség, a spirituális részét pedig elintézzük a lelkünkben.

Elegánsság: Szeretek elegáns lenni. A fent említett terem meg is követeli ezt. Majd egy elegáns étteremben, a Zilában meg is ebédelünk. Miért fontos pont számunkra ez az étterem a "faluszélen"? Párom oda vitt el először, és én elolvadtam. Azóta többször is visszamentünk, és ez mindig jól eső érzés a szívemnek, gyakorlatilag a törzshelyünk már.

Különlegesség: Nem leszek se mintamenyecske, se mintahercegnő. Ha idén mindenki strasszokat és csipkét rendel, én mintátlan, strassztalan leszek, egy masnival hátul, térd alá érő szoknyával. Erről majd máskor mesélek. ;)

Zene: Ilyen perifériára szorult ízléssel, mint a miénk, ez az egyik legnehezebb téma. Műkedvelő zenészekként nagyon fontos, hogy mi is élvezni tudjuk, meg a barátaink is, ne csak a családunk. Meg különben is, szeretünk zenélni. Olyan helyet és zenészeket kellett találnunk, akikkel, ahol meg lehet azt valósítani, hogy zenélhessünk mi is, és az ő zenéjük is kompatibilis legyen velünk és zenészbarátainkkal. Szóval az ünnepi estebéd után kellett egy lazább bulihelyszín, ahol nem lakodalmat, hanem rockkocsma/házibuli hangulatot igyekszünk teremteni, mert mi igazából így érezzük jól magunkat. ;P

Így tervezzük és szervezzük hát a mi álomesküvőnket, melynek tényleges megvalósulásáról és eredményéről majd az esemény után fogok beszámolni. Hamarosan... ;)

 Képek: kiralyikastely.hu, debrecen-portal.hu, youtube.com/user/makutyi1

A többiek álomesküvői:

A blog elköltözött! Itt megtalálod a legújabb bejegyzéseket: https://megvalositas-alatt.hu