Cél: Miért házasodsz?

Pont most volt Valentin nap, pont most olvasok egy könyvet a házasságról, és néha fel-fel bukkannak posztok, kommentek, vélemények az interneten, amelyek megkérdőjelezik a házasságot. Úgy tűnik, sokan kételkednek manapság a "házasság intézményében", mondván, hogy "úgyis válás lesz a vége, minek házasodni?". Én sosem kételkedtem. Bár láttam és átéltem testközelből egy rossz házasságot csúnya válással a végén, volt egy nagyon is jó példa előttem: a nagyszüleim. Ezáltal vált célommá már gyerekként, hogy én is olyan hercegnője lehessek a leendő páromnak, mint nagypapámnak a nagymamám.

Miért házasodni? - Részemről:

A házasság egy amolyan kinyilatkoztatás, hogy őt választod egy életre társadul; hivatalosan is egy család lesztek, mely talán még egy csomó előnnyel is járhat. A vallásosok Isten színe előtt is megfogadják a fentit, mert számukra fontos, hogy Isten az áldását adja erre a kapcsolatra, családra és fogadalomra. Persze fogadalmat tenni könnyebb, mint azt betartani.

Az, hogy a kapcsolatok nagy része manapság tönkremegy, az nem a házasság hibája. De akkor mi lehet a gond? Az emberek talán ebben a folyton folyvást rohanó, mindent azonnal akaró világban elfelejtik, hogy nem csak elvárni, hanem befektetni is kell? Vagy talán a felelősségvállalást mellőzik, és kibúvót keresnek, hárítanak? Vagy talán azt hagyják figyelmen kívül, hogy meg kell beszélni minden apróságot és nagyságot (kommunikálni, tisztázni), onnantól, hogy mindketten szeretjük-e a mazsolát a sütiben, egészen odáig, hogy mit szólnánk, ha a gyermekünk bejelentené, hogy meleg - akkor is, ha nem is tervezünk gyermeket... Nem tudom, mi az oka, de úgy érzem, kifelejtik a sót és a fűszereket abból, amit főznek, aztán duzzognak, hogy rosszul sikerült.

A házasság nem egy cél, a szerelmes film nem addig tart valójában, míg a szerelmesek a végén összeházasodnak. Az nem a vége, hanem a kezdete valami nagyszerűnek: a közös életnek. Az együttélés nem egy kipipálható esemény, hanem folyamatosan dolgozni kell rajta, megújítani, felfrissíteni, javítani. A szerelem nem magától tart örökké, mindig kell új fát rakni a tűzre, különben kialszik, és csak a hamu marad.

Felelősséget vállalni - ahogy a Kis hercegben is írják, - azért, akit megszelídítettél. A házasság életre szóló döntés, és manapság valóban bátorságnak számít, mert sokan nem merik meglépni ezt a lépést, mert mi van, ha mégsem sikerül.

Van egy lehetőség: pl. megjavítani, és nem kidobni. Ha úgy állsz hozzá, hogy úgyis válás lesz a vége, ne csodálkozz. De itt nem egymás ellen játszotok, hanem egy csapatban, a közös oldalon. Hiszen szeretitek egymást - legalábbis ezért választottátok egymást. A házasságban egy kétfős gazdasági társaság vagytok olyan feladatokkal, melyeket közösen, csapatmunkában kell megoldanotok. Így ha komolyan veszitek a "jóban-rosszban"-t, tudatosan megtanultok beszélgetni, együttműködni, vitázni, megbocsátani, kedveskedni, egymást tisztelni, és legjobb barátként tekintetek egymásra, akkor semmilyen válási veszély nem fenyeget. Sőt, akkor nem csak hogy boldog, hanem egyre jobb és boldogabb házasságban lesz részetek!

Hogy egy találó klasszikust idézzek (már idéztem egyszer, és ebből a könyvből van ez a gyakorlat is): Ne azért házasodj, hogy együtt légy társaddal „jóban, rosszban"! Házasodj azért, hogy „egyre jobban" légy vele együtt!

Nem azt mondom, hogy rohanj az oltárhoz az első "jöttmenttel", és bármilyen rossz is vele, ragaszkodj hozzá! Nem. Természetesen válogasd meg jól, kivel kötöd össze az életed! Nem is kötelező összeházasodni senkivel. Nem vagy senkinél sem kevesebb, ha nem akarsz elköteleződni. Csak azt mondom, nagyon sok párkapcsolat olyan "apróságokon" tud elcsúszni, melyek tulajdonképpen akár kezelhetők is lennének. Csak sokszor könnyebb belőle kilépni, vagy valamelyik fél valamiért nem együttműködő. Erről már írtam, hogy ha nincs meg az együttműködési, fejlődési hajlandóság, akkor talán érdemes továbblépni, mert ez így nem csapat. De ha megvan mindkettőtöknél, akkor bármit meg tudtok oldani, ha akarjátok! ♥ Szerintem. :)

Számomra felemelő érzés együtt élni valakivel, akivel együtt fejlődünk (hiszen mi sem vagyunk tökéletesek), akiben megbízhatok, akivel támogatjuk egymást, együtt tervezünk, jól érezzük magunkat, közös céljaink vannak, jó csapat vagyunk, biztonságban érzem magam... és természetesen más is jó együtt. ;) Semmi pénzért nem adnám fel! ♥ Inkább hozzámegyek, és dolgozom azon, hogy minden egyre jobb legyen. Még én is kezdő vagyok, de ez a célom, mert rajtam (is) múlik.

Kép: pixabay

A blog elköltözött! Itt megtalálod a legújabb bejegyzéseket: https://megvalositas-alatt.hu