Gyerekként is szerettem boncolgatni a szavakat. Pl. hogy a "gondol" szavunkban vajon miért van benne az, hogy "gond"?

a) Például lehetséges, hogy aki gondolkodik, a gondolkodással meg tudja oldani a felmerülő gondjait? A helyes gondolkodással a helyes mederbe képes terelni az életét? A gondolkodás a gondmentesség szükséges megelőzője?

b) Vagy előfordul az is, hogy néha túlgondoljuk az eseményeket, olyan dolgokon aggódunk, melynek 90%-a nem történik meg. Azt hisszük, hogy a másik azt hiszi... vagy hogy valami szörnyűség fog bekövetkezni... Olyasmit gondolunk, ami nincs, de amint gondolunk rá, saját magunk számára máris megteremtettük gondot.

Esetleg mindkettő.

Épp ezért van szükségünk a proaktív (fordíthatjuk pl. előrelátóan cselekvőnek) gondolkodásra, hogy mielőtt cselekszünk vagy mondunk valamit, gondoljuk végig a következményeit, hogy szükséges-e vagy fölösleges a lehetséges feszültségkeltés. Sokszor nekem sem sikerül - olykor egy ártatlan mondatban (még akár végiggondoltban) is megbújhatnak másokat bántó információk. Néha meg túlgondolok olyan mondatokat, amiben más meg sem hall semmit, és azon aggódom, vajon mit gondolhatott. Épp ezért érdemes megválogatni a gondolatainkat. Ne gondoljunk semmit a mondatok, sorok és cselekedetek közé, nincs semmi rejtett üzenet... Csak a saját életünket nehezítjük vele. Az élet szép! A hiba bennem van, ha nem így gondolom. Néha megesik, de aztán helyrepofozom magam... Gondolkodj helyesen, Macska! ...

Izgalmas nyelv ez a magyar...

Kép: Wikipedia

A blog elköltözött! Itt megtalálod a legújabb bejegyzéseket: https://megvalositas-alatt.hu