Nemrég volt egy álmom. (Én már csak ilyen álmodós-féle vagyok...) Többször is volt már ilyen álmom, különböző szituációkban, különböző emberekkel, néha jön, próbára tesz, én pedig kiállom a próbát. A próba pedig nem más, mint hogy el akarnak csábítani (legalább) egy alkalomra.

Mindig úgy kezdődik, hogy jól elvagyunk, beszélgetünk, nevetgélünk - általában jó kiállású, szimpatikus fiatalemberről van szó. És egyszer csak kezdeményez valami olyat. Én pedig azt mondom, hogy nagyon kedves, köszönöm a bókot, de nem érdekel a lehetőség, foglalt vagyok. Ám a legutóbbi álmomban továbbmentem: az aktuális bepróbálkozónak ki is fejtettem a gondolataimat ezzel kapcsolatban.

- Nem.
- Miért?
- Mert foglalt vagyok.
- Tudom, és? Ez a mi kis titkunk marad, nem kell tudnia róla senkinek.
- Mi kis titkunk? Eszem ágában sincs titkolózni a Párom előtt.

Ha titok férkőzik a kapcsolatba, az bizony meggyengíti a szövetséget, megmérgezi azt. Mi pedig szövetségesek vagyunk, nem ellenségek. Egy irányba kell mennünk, egymás kezét fogva, a másikat segítve. Nekünk egymással és egymásért kell dolgoznunk, nem egymás ellen, nem egymást kijátszva, nem titkokat takargatva. Hogyan nézhetnék ezek után a Párom szemébe? Ha már lenne egy kis (nagy) szelete az életemnek, amit nem oszthatok meg vele? Hogy rövid időre szó nélkül lecseréltem? Hát milyen dolog lenne az, hogy kirúgom az őt megillető helyről úgy, hogy erről őt nem tájékoztatom, majd visszaillesztem, mintha mi se történt volna? Ha meg akarom őt óvni a fájdalomtól, olyan dolgokat teszek, amelyeket bátran felvállalhatok előtte, elmondhatok neki, mert szeretném, ha jó társnak, legjobb szövetségesnek tartana, és büszke lenne rám. Ha pedig kifele tekintgetnék, azt is elmondanám, hogy "ez a szitu, magam is meglepődtem rajta, de nem tudtam elnyomni ezt az érzést, talán jobb lenne, ha befejeznénk". De szerencsére nem így van...

Akkor megkérdezte, szégyellve magát, totál szerencsétlenül:

- De ugye nem mondod el neki, hogy próbálkoztam...?

Felvilágosítottam, hogy ezzel ismét hazugságra kér, hiszen a Párom olyan, mintha a lelkem másik fele lenne, csak épp áthatolhatatlan anyagfallal választottak el minket egymástól. Így csak fizikai úton, a fényt felhasználva mozgással, illetve hanggal tudjuk megosztani a másik féllel az információkat. Viszont ahhoz, hogy egy problémát vagy problémakört fel tudjak/tudjunk dolgozni és megoldani, az egész lélekre szükség van. Ehhez pedig kommunikációra, dolgok egyeztetésére. Szerintem ennek így kell lennie, szerintem ez így van jól, szerintem így működik helyesen egy kapcsolat.

Az álom - azt hiszem - olyasmi lehet, mint az alkohol. Valahol mázli, hogy álmomban érnek ezek a szituációk. Ahol legtöbbször öntudatlan vagyok, míg éberen általában ott a józan ész, ahol nekem kell dönteni, álmomban a jellemem mutatkozik meg, mint alkoholos állapotban (ráadásul engem az alkohol álmosít). Ezek alapján talán feltételezhető, hogy ez az elv, hogy a Párom mellett döntöttem - mert őt szeretem, kitartok mellette, bármi jön - a jellemem része. Így nincs sem az az alkoholmennyiség, sem az az álom, ahol meglépném azt, amit nagyon nem kéne. Pedig álmomban dönthetnék máshogy is, ha olyan lennék, hiszen az álmomban történtekről csak én tudnék, más nem. És mégse. Mert szeretem, mert eldöntöttem, mert őszintén akarok élni. Hidd el, hazudni sokkal megterhelőbb, sokkal nehezebb és sötétebb érzés ül olyankor az ember mellkasán. Légy őszinte! Tedd a jellemed részévé, hogy csak olyat cselekszel, amit felvállalsz. Ha nem más miatt, legalább magad miatt, hogy magadat ne mérgezd azzal a sötét mellkasi nyomással. Szabadulj fel!

UI.: Igen, sokszor jár az álmokhoz több jelentés is, és nem is akarom leszögezni azt, hogy ha valaki meglépi, amit én nem léptem, az a jellemében nem lenne erős. Elnézést, ha félresikerült: nem mindig (sőt) sikerül jól megfogalmaznom a gondolataimat. Nem akarok senkiben rossz érzéseket kelteni álom béli élményei miatt. A fönti bejegyzés a saját álmom elemzése saját magammal kapcsolatban - vegyítve a véleményemmel a megcsalásról és párkapcsolatról, amiben gyerek korom óta így hiszek, és nem mondok le róla. :)

A blog elköltözött! Itt megtalálod a legújabb bejegyzéseket: https://megvalositas-alatt.hu