Kész: Szabóbaba
Az egyik álmom, hogy magam készíthessem a ruháimat, melynek több oka is van:
- Extrapici vagyok, de közben arányos, így nem igazán találni rám megfelelő ruházatot
- A divat gyakran nem tetszik, vagy nem illik hozzám/rám
- Szeretem az egyedi dolgokat, legyen az hétköznapi vagy fellépő ruha, de közben szeretem az egyszerűséget is
Szóval sok ötletem van, melyeket szeretnék megvalósítani. Ehhez persze kell idő is meg pénz is. Továbbá egy jó varrógép (van most nálam egy kölcsön, de persze lesz egy sajátom), ötlet, kreativitás és a tudás. E legutolsó sincs meg, úgyhogy egy varrótanfolyam elvégzése is a céljaim között szerepel. De lássuk, mi az, ami eddig elkészült?
Fellelhető az interneten többféle útmutató is, ami alapján konkrétan én dolgoztam, az sajnos már nem található. Úgyhogy le is írom, mit hogyan csináltam, hátha valakinek segítségére lesz. ;)
1) A főbb alapanyagok és kellékek: folpack, újságok, tapéta ragasztó, szivacs, erős ragasztószalag, ezeken kívül még kell egy feláldozható hosszú póló, ecset a ragasztóhoz, kartonpapír, olló...
2) Megkértem az én Hősömet, hogy segédkezzen a páncélzat elkészítésében: a nyakam köré először folpackot tekert, majd az egész pólót beragasztószalagozta több rétegben: az eredmény olyan, mint egy teljes testet befedő jobb típusú fűző, levegőt benne nem kapni, viszont C-3PO-nak érezhetjük magunkat! :)
3) Aztán Párom levágta rólam a gerincvonalamon alulról felfelé, így megszabadulhattam a páncélzattól. Egyelőre nem túl bíztató a látvány.
4) Összeragasztóztam a hátát, a nyak és a váll réseket, így már nem is olyan szerencsétlen.
5) Majd kitömtem a szivacsokkal.
6) Kartondobozból vágtam az aljához, és ragasztottam aljzatot.
7) Ezután újságpapírral betapétáztam több rétegben - újsággal minden reggel lelkesen hozzájárult a Metropol. :D
8) Néhány napig békén hagytam száradni, majd lemértem, mennyi lett az eltérés. Kicsit talán csálé, de azt hiszem, egy első próbálkozástól ne is várjunk többet, így távolról nem is olyan rossz... :) Az egyetlen igazán vészes eltérés a nyakánál van, azt hiszem 6 cm már sok, a többi csak 1-2 cm.
9) Ez a barna felső jónak bizonyult, úgyhogy erről vettem mintát. Tettem rá egy melltartót is, amelyet már nem használtam, mert pl. a merevítők kiszöktek belőle, de erre a célra tökéletesen megfelel.
10) Az alját összehúzhatóra csináltam, fűztem bele madzagot és meghúztam. Így bármikor levehető, mosható.
Szép fehér, így Shiro-channak neveztem el! :D Még lába nincs szegénykémnek, de ami késik, nem múlik. Ha valakinek esetleg volna ötlete lábmegoldásra: írd meg bátran! ;)
A blog elköltözött! Itt megtalálod a legújabb bejegyzéseket: https://megvalositas-alatt.hu
