2016. jún 03.

Vélemény: Hogyan szervezném én az iskolát?

Vélemény: Hogyan szervezném én az iskolát?

Úgy összességében szerettem a sulit. Nagyon sok érdekes dolgot tanulhattunk meg. Inkább csak egyes tanárokat, tantárgyakat nem szerettem. Azt, ahogy tanították. Nem célom megváltani az oktatási rendszert, nem is tudom. Régen jártam általános- és középsuliba, nem tudom, jelenleg mi valósul meg ezekből és mi nem. Továbbá vannak szakértők, akik biztosan jobban tudják a tutit, mint én. De azért (emlékeimre és hallomásaimra támaszkodva) eljátszottam a gondolattal, mit tartanék meg én, és mit tartok fölöslegesnek, illetve fakultációra (szabadon választhatónak) valónak

Első sorban fontosnak tartom az érdeklődés felkeltését! A tanár legyen szenvedélyes az iránt, amit tanít. De ne (csak) leadja a tananyagot, hanem serkentse gondolkodásra, kutatómunkára a fiatalságot! A konkrét házifeladatok mennyiségét csökkentve lehetne több egyéni és csoportos kutatómunka, megválaszolandó kérdések, projektmunkák, kiselőadások, rajzok, tablók, csapatos vetélkedők, témahetek. Ismerjük meg az internetes forrásokat, fogadjuk el a hitelesnek vélt weboldalakat forrásmegjelölésnél. Akár az órán is megkérhetjük őket, hogy vegyék elő az okostelefonjaikat és rakjuk össze közösen a napi tananyagot. Mit találtatok IV. Béláról? Tanítsunk... jól és modern módszerekkel! És hívjuk fel rá a figyelmet, hogy minden mindennel összefügg!

Vizsgáljuk darabokra szedve:

Kezdjük a matematikával, az igen sokat vitatott természetismereti tantárggyal. Ettől nagyon sokan paráznak, és nagyon sokan fölöslegesnek is tartják. Van benne ráció, hiszen ha nem mérnök az ember, kevés dolgot alkalmaz a hétköznapokban. De úgy vélem, ha az emberek nem paráznának rá ennyire a matekra, sokkal többet elérhetnének benne. Jómagam jó voltam matekból, a legjobb csoportban tengettem a napokat, csak épp az egész nem érdekelt. Sosem gondoltam magamról, hogy műszaki pályán fogok elhelyezkedni, pedig természettudományos érdeklődésem is volt - csak akkor nem, amikor borzasztóan tanították. Szóval egy nem-szakiskolában, alap szinten fontos, mi mire jó. Hogy ne verjenek át a boltban meg a bankban, erre mindenképp felkészíteném a fiatalságot (szorzás, osztás, összeadás, kivonás, maradék, törtek, százalék...). Ahogy szerintem arra is szükség van, hogy el tudjam dönteni, befér-e a szobába a franciaágy, vagy ha fel akarom fúrni ide azt a polcot, hogyan álljak neki ((tér)geometria). Fontos szempont az is, hogy egy ötven literes hordóból hány korsó sör jön ki! Talán még a függvények is hasznosak lehetnek, diagramok, kimutatások készítése, a többi talán mehet fakultációra. - Aztán itt képbe jöhet a fizika, informatika...

2016-matek.jpg

Magyar nyelvtan: szerintem az egyik leghasznosabb tantárgy egymás megértéséért. A legtöbb dolog logikus, a maradékot meg megtanulja az ember. Érdemes lenne kicsit jobban forszírozni szerintem a hivatalos levelek, önéletrajz, motivációs levél írás gyakorlását, illetve a kommunikációt, érvelést, vitázást és a metakommunikáció ismereteit. - Felsejlik egy kis irodalom, társadalomismeret...

Magyar irodalom, ahol szerintem sokat lehetne nyesni. Megtartanék belőle néhány klasszikust, de azért sokkal több kortárs, érdekes és izgalmas ötletem lenne a Kőszívű ember fiai helyett. Olvasni jó! De ahhoz az olvasási kedvet kellene meghozni, nem pedig erőltetni. Főleg nem naturalista írókkal. Már említettem, hogy volt egy magyartanárom, aki kötelezően elvárta egy szabadon választott regény elolvasását, és abból kedvcsináló könyvismertető kiselőadás tartását. Ez volt az az iskolai elvárás, amely szerintem nagyon jól sült el, és felkeltette lanyha érdeklődésünket az olvasás iránt. A közösségi oldalakon a tanár létrehozhat esetleg egy csoportot a diákjainak, ahova verseiket, novelláikat oszthatnák meg, és kérhetnének véleményt. - Aztán hogy a kötelező tananyagban XY miért épp ezeket írta, hogyan éltek akkoriban az emberek, ebben segít a történelem.

Szóval történelem - bevallom őszintén, ezzel mindig is hadilábon álltam. Már harmadikban, amikor a Hétszínvilág (vagy virág?) olvasókönyvben jött a történelmi blokk, nem érdekelt az egész. Pedig nem árt tisztában lenni azzal, hogy mi történt, ha szeretnénk elkerülni, hogy újra megtörténhessen. Felismerni a jeleket - úgy kollektíven, - és cselekedni. Szóval fontos. De inkább a logikus gondolkodásra kellene serkenteni (itt is) a fiatalságot, a tényanyag magolása helyett. Az legyen a fontosabb, miért csinálta, ne az, hogy mit, hiszen a miértből könnyebb megjegyezni a mit is. - Itt jöhet képbe pl. a gazdaságföldrajz, ha mondjuk valami pénzügyes iskoláról van szó.

Földrajz. Történelem órán kiveséztük, hogy mit-miért, a föci segítségével megismerhetjük a holt is. Nem árt, ha el tudjuk képzelni, a hol vagyunk a városon belül, a város hol van az országon belül, az ország hol van a kontinensen belül, a kontinens hol van a bolygón belül, a bolygó hol van a... Megtanulni térképet olvasni, eligazodni rajta, eltalálni A-ból B-be, hol mire számítsunk. Miért esik annyi eső Angliában, miért olyan sok az olasz paradicsom, és Norvégiában miért csak lazacot esznek? A hétköznapi példák: beleképzelni magunkat, milyen lenne, ha ott élnénk.

Nézzünk szembe a fizikával. Értsünk többet, számoljunk kevesebbet. Szerintem. Értsük meg, miért olyan nehéz odébb tolni azt a szekrényt, értsük meg a fény és a hang természetét (és ezt hogyan is érzékeljük mi). Szemléltessük a fizika törvényeit hétköznapi dolgokon, mint hogy többet fogyaszt a kocsi, ha jól megpakolom vassal. Vagy hogy az áram alatt lévő drót ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt, csak épp más a fogása. Mire figyeljek, ha be akarom szerelni ezt a villanykapcsolót? Adott paraméterek mellett milyen villanykörtét csavarjak be, hogy a rendszer működőképes legyen? Milyen áramba halok bele és miért? - Biológia, kémia...

Biológia? Szerintem igazán fontos megtanulnunk, hogyan működünk - milyen kémiai folyamatok játszódnak le bennünk. Ez persze nem helyettesíti az orvosi diagnózist, de célszerű (kezdő) nőként tisztában lenni mondjuk a ciklusom működésével. De a növény- és állatvilágot is érdekesnek tartom. Leginkább azokat, amelyekkel mondjuk kertészkedés, állattartás folyamán találkozhatunk a hétköznapi életben. Ugyebár földrajz, mi terem meg nálunk...

Szóval kémia. Szerintem addig lényeges, amíg maga az anyagismeret van. Mi ez a lötyi, honnan jön, felrobban-e, ha összeöntöm bizonyos másik lötyivel? És lemarja-e a bőrömet, húsomat, ha magamra löttyintem? Belehalok, ha megiszom? Viszont szerintem ennél sokkal többre nincs szükségünk alapszinten, csak a fakultáción érdekes, hogy az atomok hogyan fogják meg egymás kezét és járnak körtáncot.

Nyelvek - ezek abszolút fontosak. Most ugye gyakorlatilag minden álláshirdetésben elvárás már az angol nyelv. Másodiknak talán a németet szokták még megjelölni, mint előny. De nagyon fontos a jó tanár! Nagyon.

2016-angol.jpg

Társadalomismeret, meg jogi és pénzügyi alapismeretek - ami össze függ földrajzzal, történelemmel, nyelvtannal, informatikával. Ebbe bizony sok minden bele fér - hétköznapi példákkal. Mi vár ránk, ha kilépünk a nagy betűs életbe? Hogyan tájékozódjunk a jogainkról és kötelességeinkről? Hogyan szerzek vízumot, hogyan vállalok munkát külföldön? Hogyan indítok vállalkozást? Hogyan jön-megy a pénzem? Mi jár, ha pl. gyermekem lesz? Persze a folyton változó világban ezek közül sok minden hip-hop érvényét veszítheti pár éven belül, így tényleg a hogyan tudhatom meg lenne az egyik legfontosabb kérdés.

Informatika, amely már az életünk része. A fiatalok szinte előbb interneteznek, mint hogy olvasnának és írnának rendesen. De fontos megtanítanunk őket az internet helyes használatára, veszélyeire, hogy nem minden arany, ami fénylik, és nem szabad mindent elhinni, amit az interneten leírtak. Szóval szűrni kell mind az információt, mind az embereket. És követni a trendeket. A Windows, vírusirtó telepítés, Word, Excel, PowerPoint használat. Valami izgalmas témára összeállítani valami Excelt, akár a zsebpénz beosztására, társadalomismereten tanult pénzkezelésre. Egy kis kép-, zene-, videószerkesztés is jöhet esetleg, saját osztályvideó készítése, sőt osztályweblap. A (komolyabb) programozást (melegen ajánlott) fakultatív, kiegészítő tantárgynak venném fel. - Az infó összefügg szinte bármelyik tantárgy kutatómunkájával, meg persze (főleg) az angol nyelvvel is.

Tesi, amiből szerintem elég heti kettő. Ezen kívül sportszakkörök lehetnének, kosár, foci, aerobic... A helyi iskolák akár össze is foghatnának. Itt van kosár és röpi, két utcával odébb van foci és gyúrás, a következő suliban meg karate és judo.

Rajz és ének szolgálja a kikapcsolódást, kreativitást, rekreációt. Hallgathatnak zenét, miközben lerajzolják, amit kivált belőlük. Próbálhatnak többféle festési, rajzolási technikát. Az alkotás öröme számítson, és semmiképp se legyen verseny. Lehetne tanári kezdeményezésre egy netes (privát) osztálygaléria, ahova az alkotásaikat fényképezik és töltik fel. A művtöri és zenetöri összefügg a történelemmel és irodalommal valamilyen szinten, de nem feltétlenül szükséges - szerintem - mindenkinek. Lehetnének ezek is fakultatív tantárgyak.

2016-festek.jpg

Dráma, amely összefügg szintén az irodalommal, nyelvtannal, kommunikációval. Szituációs gyakorlatok, akár  a többi tantárgyból vett tananyag kapcsán, akár csak úgy, a játék öröméért. Bemelegítésnek egy kis beszédtechnikával, az óra közben mindvégig humorral, esetleg alkalomadtán pszichodrámával.

Technika, ahol további kézműves technikákat ki lehetne próbálni a rajz mellett, mindig lehetne ajándékokat készíteni, olykor főzni valamit, lányoknak szabni-varrni, fiúknak barkácsolni. Akár tutorial videókat is kereshetnek a neten, amit megmutatnak a tanárnak, és órán elkészítik.

Osztály(főnöki) óra, ahol megbeszéljük természetesen az osztály "sorsát", osztálypénzt, kirándulásokat, kulturális programokat. Dekoráljuk az osztálytermet, játszunk, kérdezünk, panaszolunk. Egy olyan óra, ahol törődik velünk az osztályfőnök, az igényeinket megérzi. Beszélgetünk, intelligensen vitatkozunk, ön- és egymásismerettel foglalkozunk. De akár kimegyünk a parkba, elheverünk a fűben, együtt fagyizunk.

Majd gyúrjuk egybe:

Jól összeszervezve, hogy ne nagyon kelljen cserélgetni a tanárokat az évek alatt, és hogy a tanárok képben legyenek valamilyen szinten azzal, mit tanít a másik, hogy tudjanak hivatkozni egymásra. Nehéz ügy, de talán nem lehetetlen. Nem várnám el továbbá ezt az egymás értékelése dolgot, mint ami most megy, meg a portfóliókészítést sem. Szerintem az, hogy az osztályok milyen véleménnyel vannak az adott tanárról, és hogy milyenek a jegyeik, eléggé árulkodó jelek, hogy mennyire kompetens az illető szakmájában. Meg persze normális fizetést, hogy legyen ismét tekintélye a pályának, és (ön)becsülése a tanároknak is.

Fenébe a központosítással! Egy ideális világban az iskola maga gazdálkodna a pénzzel, és a pénzügyi meg takarító személyzet is az iskolához tartozna (bár lehet, hogy nem ártana, ha az osztályba járók legalább a saját termüket maguk takarítanák), hogy könnyebb legyen az együttműködés. Az alapműveltség meghatározásán kívül, és hogy (tantárgyanként) nagyjából mennyi óraszámmal fussanak neki az évnek az iskolák, nem szükséges központilag korlátozni a sulikat. Lehetne az iskolának egy Covey-féle küldetésnyilatkozata is, amit az igazgató a tanáraival együtt írna meg, és bírálna fölül évről évre a tapasztalataik alapján. Olyan nyilatkozat, amit a tanári közösség a magáénak tud érezni, és a munkáját, gyerekekhez való hozzáállását ez határozná meg. Ezt a szülő is elolvashatná, ami alapján tudna dönteni, szeretné-e ebbe az iskolába járatni a gyermekét.

És még folytatni lehetne a sort... Nos, elgondolkodtam picit... jó hosszan. :)

Kihagytam valamit? Vagy még ez is sok? :D

2016-sz_600.png

Képek: Pixabay

A blog elköltözött! Itt megtalálod a legújabb bejegyzéseket: http://megvalositas-alatt.hu

Szólj hozzá

vélemény ajánló iskola