2015. ápr 19.

Ajánló: A programozó nő

Ajánló: A programozó nő

Interjú önmagammal :)

Hogyan indult?
Tulajdonképp eszem ágában sem volt eredetileg programozni. Bennem is élt a sztereotípia, hogy az pasimeló, és biztos nehéz, úgysem érteném meg, stb.. De valahogy mindig ott járt a nyomomban. Amikor szembetalálkoztam az internettel tiniként, Wordben építgettem weboldalakat nagy büszkén. Később a Netscape Composerével már sokkal hatékonyabban tudtam ennek a hobbimnak hódolni. Ennek köszönhetően fel-felkerestek ismerősök, hogy szeretnének kikerülni a netre, dobjak nekik össze valami kis egyszerűt, és adnak érte egy kis zsebpénzt. Kezdett viszketni a tenyerem, hogy mennyire jó lenne, ha nem csak statikus, de dinamikus oldalakat is tudnék csinálni. Elkezdtem tartalomkezelő rendszereket használni, de egyikkel se voltam igazán elégedett, azonkívül ömlöttek az ötletek, mi mindent lehetne megvalósítani (jobban).

2015_women-in-tech.jpg

Szóval kerestem a helyem a világban, próbálkoztam elsajátítani néhány szakmát (színész, idegenvezető), de egyik sem volt az igazi. Szerettem volna zenével foglalkozni, az egyik iskola titkársága előtt ácsorogtam, és vacilláltam, hogy vajon a hangtechnikusira vagy a web-programozóira jelentkezzek. De a sors döntött helyettem, a hangtechnikus betelt, de weben még volt hely. Utolsó lehetőség, hogy nappalin ingyen tanuljak szakmát, használjuk ki - beiratkoztam és elkezdtem a tanévet. A sors jól döntött, mázlim van ezzel a szakmával!

Hogy ment?
Az egyik legjobb barátom informatikus, akkoriban még a Műegyetemet járta, és megegyeztünk, hogy ő segít nekem, ha kérdésem van vagy elakadok, én pedig cserébe valamilyen finom étket biztosítok a számára, hogy tele legyen a bendője. Más fizetőeszközöm nem volt, mint a kaja a hűtőben. De erre az osztályfőnökünk is felhívta a figyelmünket, hogy hasznos, ha az ember talál magának egy mentort, aki tud segíteni, amikor már minden zavaros. Az iskolában egyébként jó volt a hangulat, a hasonszőrűek (akik tényleg akartak ezzel valamit kezdeni, de minimum jó jegyeket szerezni) hamar megtalálták egymást, egész jó csapat alakult ki. Az osztályfőnök szerintem nagyon jól motivált, legalábbis rám jó hatással volt. Szerettem az ő kérésére teljesíteni. A humora is a helyén volt, így nagyon jókat lehetett vele "labdázni" is. :)

Hogyan helyezkedtél el?
A szakdolgozat hajrá idején - az első bekezdésben említett problémám okán mi mással próbálkoztam volna meg, mint egy tartalomkezelővel, - Párom feldobta, hogy esetleg küldözgethetnék önéletrajzokat cégekhez, hátha valaki felvesz részmunkaidőbe. Nem tudom, mennyire a sors műve, hogy egy barátnőm pont egy informatikussal járt akkoriban, aki elhintette, hogy ha van infót tanuló ismerőse, szükség lenne náluk gyakornokra. Elküldtem hát neki az önéletrajzomat, és két hét múlva fel is kerestek, hogy akkor interjúzzunk. Elmondtam, hogy gyakornok már nem tudok lenni, mert az iskolának már leigazoltam a gyakornoki óraszámot. Nekik viszont szükségük volt egy webesre, így felvettek részmunkaidőben az iskola végéig, majd a sikeres vizsga után teljes munkaidőre.

Hogyan tovább?
Pár év pályakezdői lét után az ember junior szintre lép, így ismét elkezdhet állást keresni, immár több fizetésért is. Miután frissítettem az önéletrajzomat a megfelelő portálokon, heti rendszerességgel kerestek fel a fejvadászok, hogy lenne egy ajánlatuk a számomra. Ezen kívül magam is keresgéltem a hirdetések között, és a szimpatikus helyekre el is küldtem a jelentkezésemet.

Milyen érzés nőnek lenni a szakmádban?
Egyértelmű, hogy él még a sztereotípia, hogy a programozó csak férfi lehet, így sokan meglepődnek, ha elmondom, mivel foglalkozom. A munkáltatók esetén sokszor nem tudom, mit gondolhatnak, vajon azért kíváncsiak-e rám egy állásinterjún, mert nő vagyok és "vajon mit tudhat egy nő?", vagy pont azért nem kíváncsiak rám ugyanebben a helyzetben. Lehet, hogy egy picit nehezebb megszerezni a szakmai bizalmat, tekintélyt. De soha nem kaptam még egyetlen sértő megjegyzést senkitől. Nőként kezelnek, ha egy ajtó szembe jön, de partnerként kezelnek, ha szakmai kérdésekről beszélgetünk. Hogy mit gondolnak valójában, nem tudom, de nem is érdekel, ha nem épít. :)

Nem nehéz?
A legfontosabb dolog, hogy a gondolkodásmódot elsajátítsd. Ha a gondolkodásmód megvan, akkor szinte majdnem mindegy, milyen irányba indulsz el, gyakorlás, szorgalom, tanulás és rutin kell. Természetesen, ha az ember feljebb szeretne jutni a ranglétrán a mezei programozói (feladat-végrehajtói) szintnél, szeretne programtervező, esetleg csoportvezető, projektvezető, stb. lenni, akkor sokkal több tudásra, átfogóbb szemléletre van szükség, és érdemes megpróbálkozni valamelyik egyetemmel. Úgy gondolom, nőként inkább a programok/weboldalak felületének összerakása okozhat nagyobb sikerélményt, de létezik erre is ellenpélda, nem is egy. :) Viszont azok után, hogy Adával egy napon születtem, nem kérdés, hogy egy nyilas nő is képes rá! :D

Kell hozzá matek?
Ez a feladattól függ. Ha gráfokat vagy kimutatásokat szeretnél programozni, nem árt. De amit általában használok pl. egy webes felület felépítéséhez, az max. összeadás, kivonás, szorzás, osztás, maradék, átlag, kerekítés, százalék, Boole... De hiszem, hogy a képességeink még fejleszthetőek!

Van rá kereslet?
Naná! A frissített programozói önéletrajzra, mint a legyek, röppennek a HR-esek. De ha csak jövedelem-kiegészítésben gondolkozol, rengeteg kritikán aluli weboldal található a neten, amely kipofozásra szorul. Ha azoknál szebbet és használhatóbbat tudsz készíteni, 1-2 referenciával már el lehet indulni. Sok a kókler, és a kókler cégek sok tízezret elkérnek 1-1 tákolmányért. Természetesen a profi, igényes cégek ennél sokkal többet. Sajnos néha a laikus az olcsót választja, vagy mert nincs elég információja, vagy mert nincs igénye, vagy mert nincs pénze. De érdemes jónak lenni! A legtöbb cég általában valamilyen teszt segítségével úgyis felméri a tudásodat, mielőtt alkalmazna. Vállalkozóként pedig a referenciáid beszélnek a munkádról.

Milyen a fizetés?
Feladat-végrehajtóként nem ebből gazdagszik meg az ember, de azért egész kényelmes, és marad keret a hobbijaimra is. Tehát megéri! :) Én nagyon hálás vagyok, hogy a sors így döntött, és én meg belevágtam. Ha máshogy alakult volna, azt hiszem, sokkal kevesebbért sokkal kényelmetlenebb körülményekkel kellene most megbirkóznom.

Szerinted én képes lennék rá?
Hogyne! Kitartó munkával bármire képes vagy! Ez persze közhelyesnek tűnik, de úgy gondolom, tényleg így van! Az én tapasztalataim ezt igazolják.

Ajánlott olvasmányok:
- Index - Hová tűntek a programozónők?
- IT café fórum női informatikusokról

- NLcafé cikk a kötéshez hasonlítja a programozást
(zenészként én a kottaíráshoz, legókedvelőként a legózáshoz hasonlítom - apropó a Lilypondban való kottaszedés is egyfajta programozás :D)
- HVG - A 10 leghíresebb nő az IT történetében

Ha gondoljátok, válaszoljátok meg Ti is a fenti kérdéseket a saját szakmátokkal kapcsolatban! :)

Kép: tech.co

A blog elköltözött! Itt megtalálod a legújabb bejegyzéseket: http://megvalositas-alatt.hu

Szólj hozzá

ajánló random motiváció folyamat női lelki kész